Vízimalom - Patakmalom, Mohácson Watermill Wassermühle młyn wodny vodenica воденица 水车
A Csele-völgyi malmok első írásos említése 1331-ből való. Ekkor Csele és Mohács községek népei versengtek egymással malmuk, halastavaik és erdeik használati joga miatt.
A törökdúlás alatt a környék teljesen elnéptelenedett, a falvak elpusztultak, de érdekes, hogy a malmokról maradt fenn adat. Bizonyosan tudjuk, hogy 1591-ben Mohácson négy patakmalom teljesített szolgálatot S mivel századokkal később is ennyi volt, feltételezhetjük, hogy ugyanazon létesítményekről van szó.
A legközelebbi említés 1721-ből való. Ezen irat felsorolja mind a négy cselei vízimalmot, a tulajdonosok megjelölésével. Kiderül, a mi malmunkat és az azt követőeket is kivétel nélkül szerb gazdák birtokolták. Nagy a valószínűsége, hogy a malmokat a XVII. század végén betelepült tehetős szerb kereskedőcsaládok (Popovics, Stajevity, Deszpenity, Demetrovity, Brkity) építették újjá azokat.
A XVIII. század derekán a köznyelv, tulajdonosa, Vaszilije Popvics után Vászó malomnak hívta.
Az 1827. áprilisában kelt irat nagyon értékes információkat rejt, hiszen elárulja a város összes cselei malmának tulajdonosai mellett az üzemek főbb paramétereit is.
E szerint Észak felől haladva a malmok tulajdonosai: Stájevits Ferenc, Gyurok Miát(Orbán Mátyás), Janics Miát és Kersits Pál.
Az egyetlen ismert, működőképes taposómalom, Mohácson Treadmill, Tretmühle, Млин, kierat, ayak değirmeni, 踏車 踏车
Egy ókort idéző TAPOSÓMALOM szerkezet megtekintése
A vízimalmunk udvarán 2014-ben épült lábaspajta épületében, székely mestereknek köszönhetően megtekinthető Európa egyetlen ismert, működőképes, emberi erővel hajtott malomberendezése.
A különleges gépezetnek köszönhetően igazi ÖKOFITNESS programra nyílik lehetőség. Mindezt Norbi módra.
A bemutatás benne van a vízimalom árában.
Mára a legkedveltebb programelemünkké vált a világon egyedülálló taposómalom bemutatása.
A látogatás során vendégeinket megismertetjük ezen ókort idéző gépezet történetével, működésével és természetesen ki is lehet próbálni a grandiózus eszközt.
Felejthetetlen élmény saját testünk erejével fáradtságos munkával előállítani a kenyérsütés alapanyagát, a kiváló, friss teljes őrlésű lisztet.
Útikereszt - Szent Miklós malom
Leggyakrabban a 19. század második felében állítottak gonoszűző vagy fogadalmi emlékként út menti keresztet, amit út menti őrszemnek is neveztek, és földrajzi tájékozódásul szintén szolgált. Az elmúlt évtizedekben hazánkban újak készítéséről szinte egyáltalán nem, viszont a meglévők helyreállításáról gyakrabban szóltak híradások.
Különleges helyet foglal le Mohács ipartörténeti emlékei között a mészégető kemence. Ugyan a XIV. században már említenek a város határában (Jenő községben) mészpestet (mészkemencét), létük mégis több szempontból érdekes, hiszen Mohácson ma már se mészkő, se szén nem áll rendelkezésre.
A Szent Miklós Vízimalom mellett álló kemencét az 1920-as években Bálint Miksa építőanyag kereskedéssel foglalkozó vállalkozó építtette telepén – mely a mohácsi vasúti pályaudvar mellett volt –. Tekintettel a vasút közelségére, könnyen el tudta látni a Villányi hegységből érkező jó minőségű mészkővel éppúgy, mint a fűtéshez elengedhetetlen pécsi feketeszénnel.
A XX. század közepén az ipari méretű mészgyártás elterjedésével e kemence is befejezte működését, és megkezdődött lassú pusztulása. A Mohácsi Városszépítő- és Városvédő Egyesület 2008-ban határozta el, hogy eredeti helyéről áttelepíti a vízimalom szomszédságába.
A kemence megmenekülése Kálóczy László együttműködésének, Gáll Csaba építész alapos felmérésének, a helyreállításban közreműködő Radics Lászlónak, a Radnóti Miklós Szakközépiskola diákjainak s Polyák Pál építő csapatának, Mohács Város Önkormányzata-, és nem utolsó sorban a Városvédő Egyesület anyagi támogatásának köszönhető. Újjáépítésére 2008. és 2015. között került sor.