Vízimalom - Patakmalom, Mohácson Watermill Wassermühle młyn wodny vodenica воденица 水车 

A Csele-völgyi malmok első írásos említése 1331-ből való. Ekkor Csele és Mohács községek népei versengtek egymással malmuk, halastavaik és erdeik használati joga miatt.

A törökdúlás alatt a környék teljesen elnéptelenedett, a falvak elpusztultak, de érdekes, hogy a malmokról maradt fenn adat. Bizonyosan tudjuk, hogy 1591-ben Mohácson négy patakmalom teljesített szolgálatot S mivel századokkal később is ennyi volt, feltételezhetjük, hogy ugyanazon létesítményekről van szó.

A legközelebbi említés 1721-ből való. Ezen irat felsorolja mind a négy cselei vízimalmot, a tulajdonosok megjelölésével. Kiderül, a mi malmunkat és az azt követőeket is kivétel nélkül szerb gazdák birtokolták. Nagy a valószínűsége, hogy a malmokat a XVII. század végén betelepült tehetős szerb kereskedőcsaládok (Popovics, Stajevity, Deszpenity, Demetrovity, Brkity) építették újjá azokat.

A XVIII. század derekán a köznyelv, tulajdonosa, Vaszilije Popvics után Vászó malomnak hívta.

Az 1827. áprilisában kelt irat nagyon értékes információkat rejt, hiszen elárulja a város összes cselei malmának tulajdonosai mellett az üzemek főbb paramétereit is.

E szerint Észak felől haladva a malmok tulajdonosai: Stájevits Ferenc, Gyurok Miát(Orbán Mátyás), Janics Miát és Kersits Pál.

Manapság már a malom puszta elnevezése sem egyszerű, hiszen míg a XIX. században „felsőmalomnak” nevezik, a mai köznyelv „sombereki úti”, vagy "Heréb" malomnak hívja.

Korábban a tulajdonos családok után Popovics, Stájevits, Kresztics, Fleischmann, Freund és Brkics malom volt. Azt már az írott forrásokból tudjuk, hogy a malmot, tulajdonosai Heréb János és neje 1930-ban vásárolták Brkics Páltól. A jelenlegi tulajdonos, Mohácsi Bugarszki Norbert és családja, Heréb János leszármazottjaitól vásárolta meg 2007-nyarán.

(A kép Mórócz Sándor gyűjteményéből való)

A tulajdonosok vizsgálata alapján megállapítható, hogy a többszáz éves fennállásának nagy részében a város legbefolyásosabb kereskedőcsaládjai birtokolták. Előbb tehetős szerb kereskedők, majd 1844-től zsidó gabonakereskedők. E sort megszakítva lett tulajdonos az 1. világháború után a Heréb család.

A malom fennállása alatt folyamatosan a birtok középső részén helyezkedett el. E birtok a 20. század elején több hektár kiterjedésű volt és magában foglalta a völgy szinte teljes szélességét. Az államosítás során a földterületek kikerültek a család kezeléséből. A malomtól délre és északra lévő földek üzemszerű mezőgazdasági termelésbe vétettek. A ’70-es évek végén a malommal szomszédos területen víztározót létesítettek. A 2007-ben bekövetkezett tulajdonosváltás idejére a birtok egyetlen hektárnyira zsugorodott.

Az ingatlanon a kutatások szerint négy épület állt.

A rekonstrukciós rajzon jól nyomon követketők a malom feltételezett építési fázisai. Először egy hosszú, a molnár lakását és a malmi részt is magába foglaló félig alápincézett épületet emeltek.

Majd ezt bővítették 1930. körül keleti irányba, illetve ekkor látták el megmagasított tetőtérrel és oszlopos tornáccal.

Az istálló, présház, kocsiszín, állatólak és a molnárház összeomlása után csak a malmi rész maradt meg.

Az épület ma háromszintes, fafödémes, terméskőből, égetett téglából és vert vályogfalból emelt ház.

A pinceszint magában foglalja a vizesházat, és attól fallal elválasztott szárazházat.

A földszinti rész volt maga az őrlőtér, ide hozták a gazdák a búzájukat és innen vitték el az őrleményeket. Ma itt található az őrléstörténeti kiállítás.

A padlástér (szitapadlás) a gabonaosztályozás helyszíne volt. Ma előadóteremként funkcionál.

A gépek meghajtása mindvégig a malomárok vizével történt. Az árok ma csak alkalomszerűen szállít vizet, hiszen erre a vízellátásra alapozva építették meg a szomszédos halastavakat.

Fotó: Mórócz Sándor

A molnárház a malomépülettel egybeépítve, attól nyugatra áll. Az épületek találkozásánál közös faluk van. A fentiekben említettek szerint 1721. előtt épült. Míg a malmot alapterületében és magasságában is bővítették, a molnár lakóháza az eredeti maradt. Csupán a déli oldalon toldották meg egy tekintélyes tornáccal.

Ez az épület megsemmisült, majd 2011-12-ben újjáépíttetett.